Déri Gábor

Gitárművész, -tanár, közgazdász

Szentendrén születtem 1981-ben. Zenei téren nagyon hasonló utat jártam be, mint zeneakadémista évfolyamtársaim, Kata és Andris. Talán 9 éves voltam, amikor elkezdtem gitározni a szülővárosom legszebb, Duna-parti kastélyépületében működő zeneiskolában. Sokat köszönhetek elsősorban kedves tanáromnak, Gulyás Lászlónak, hogy a gitárral nevelt, a városi szerepléseknek, a wertheimi és kalinyingrádi utazásoknak, hogy életre szóló zenei és - valljuk be -, kevésbé zenei jellegű tapasztalatokra is szert tehettem.

Zeneiskola után persze Bartók Konzi és a fellegvár: a Zeneakadémia, amelynek lépcsőit ötven évvel előttem apám is koptatta. Ezekben az években a legnagyobb hatással Szilvágyi Sándor gitáros, Bánfalvi Béla hegedűs, Arnóth Balázs kamarazenész, Somfai László és Tallián Tibor zenetörténészek voltak rám, és a mai napig hálás vagyok Eötvös Józsefnek, többek között azért, hogy olyan mestergitárral diplomázhattam, ami kétszer annyiba kerül, mint a jelenlegi autóm. Ráadásul annál lényegesen szebben szólt!

Azt szokták mondani, hogy a csúcson kell abbahagyni. Rövid tanítási időszak után rájöttem, számomra 2006. február 25-e, a diplomakoncertem napja jelentette a csúcsot, amit több ok miatt képtelen leszek valaha is túlszárnyalni. A zenébe fektetett évtizedes energiáim azonban nem vesztek kárba. Tudjuk, hogy az sosem vész el, csak átalakul. Új területek kezdtek érdekelni, amelyek sokak ámulatára tökéletes harmóniában működnek együtt bennem a zenével. Közgazdaságtan, pénzügyek, informatika, újságírás. De mindezt már egy magyar informatikai cégnél és a pesti Közgázon.

És hogy miért éppen ezek a területek? Ez még a jövő zenéje…